Borbélyműhely
A Szántó család 1939-ben épített új lakóházat a Kossuth utcában egy üzlethelységgel, mely több mint hatvan éven át borbélyműhelyként üzemelt. Az eredeti bútorzattal és eszközökkel berendezett műhelyt,- a családdal kötött megállapodás alapján – az önkormányzat 2009. júniusától megnyitotta a látogatók előtt. A szántó-Szauer borbélydinasztia első tagja Szauer Mihály (1868-1913) még a XIX. Században kezdte meg működését a faluban. Fia Szántó Márton (1894 – 1966) követte a szakmában, majd az 1921-ben született unoka, János is a nyomdokaiba lépett.
Szántó János, a csupán névrokon Szauer Vencel borbély és fodrászmester műhelyében Pécsett volt iparostanonc. Iskoláját 1939-ben kitűnő eredménnyel fejezte be, s megkapva segédlevelét édesapja mellett kezdett dolgozni. A ma is látható műhelyt 1940-ben nyitották meg. Szántó János 1946-ban, a Pécsett működő Fodrászipari – Mestervizsgáló Bizottság előtt tette le a mestervizsgát, majd kiváltva az iparjogosítványt, 2007-ben bekövetkezett haláláig női- és férfifodrászmesterként működött a faluban.
Pályája kezdetén házhoz is járt borotválni és hajat vágni, (mint, ahogy apja és nagyapja, akik még fogat is húztak), de 1953-tól csak betegek számára engedélyezték ezt a szolgáltatást. Házakhoz az un. borbélytáskával jártak, melyben a hajvágás kellékei: kézi hajvágó, hajvágó köpeny, fésű, olló, nyakkefe, a borotválás szerszámai: borotva, borotváló szalvéta, arctörlő, fenő szíj, szivacslemosó, ecsetelő tál pamaccsal, borotvaszappan, kéztörlő, arcszesz, timsó, puder voltak.
A műhely bútorzata, a székek jó állapotban maradtak meg, az üveges szekrényekben kézi hajvágók, borotvák, borotvaszappan, Pitralon hajszesz, hajolaj szóróval, foghúzók, pamacsok láthatók. A régi hajszárító, meleg dauer gép, ondoláló vas is érdekességek, melyek formái alig hasonlítanak a ma használatos eszközökre.
Az üzletben nyitvatartási idő nem volt meghatározva, bárki betoppanhatott – jellemzően az esti órákban, munkája végeztével – a mester mindig rendelkezésre állt. Esténként petróleumlámpa világa mellett vágta a hajakat, borotvált, s elbeszélgetett vendégeivel. Vasárnap délelőttönként a vendégek nem siettek, újságot olvastak, kicserélték a híreket egymás közt, ilyenformán a műhely a társasági élet egyik központja is volt a faluban.
A falusi borbélyműhely hangulata ma is a háború előtti időket idézi, s egy – ebben a formában – letűnt mesterséget mutat be, s őriz meg az utókor számára.
Üvegkiállítás
Hosszúhetény közelében, a Kelet-Mecsek erdeiben, a XVIII. század végén jelentős üveggyártás folyt. Először Óbányán (Alte Glashütte) telepedtek le a cseh-bajor erdőkből érkezett hutások, majd Kisújbányán (Neue Glashütte), végül a mai Pusztabánya (Glashütte) területén. Ez utóbbit hetényi üveggyárnak is hívták, helyén ma egy huta feltárt romjai láthatók.
A helyi Önkormányzat és a Nemes János ÁMK régen dédelgetett álma, hogy a kelet-mecseki huták üveges hagyatékának méltó emléket állítson egy állandó üvegtörténeti kiállítás formájában. Jegenyés János és Kertészfi Ágnes üvegművészek, Novotny Béla belsőépítész, Lang Ádám történész és Papp János közművelődési szakember, valamint sok-sok önkéntes segítő összefogásával valósult meg az állandó kiállítás, a művelődési ház földszintjén.
Az épület átalakítását meggyorsította, hogy négy falu öt civil szervezete 2008. július 5-6-ára Üveges hétvége a Zengővidéken címmel közös programot szervezett. Az addigra kialakított száz négyzetméternyi kiállító- és idegenforgalmi fogadó tér, a rendezvénysorozat méltó nyitóhelyszínévé válhatott.
A kiállítás anyagát a pusztabányai üveghuta ásatásai során előkerült tárgyi emlékek, Jegenyés János több éven át gyűjtött és őrzött anyaga, valamint a nyolcvanas évek végén évente megrendezett pécsi üvegszimpozionok alkotásai – köztük több világhírű üvegművésztől származó alkotás – képezik.
Farkas-kereszt
A Hosszúhetény határában álló keresztről a monda azt tartja, hogy egyszer farkasok ellen menekülőknek nyújtott menedéket.
Hosszúhetényi Tájház
A Hosszúhetényi Tájház, festői környezetben a Hármashegy lábánál, a Püspökszentlászló felé vezető út elején (Kossuth L. u. 10.) található. Az 1860-as években épült tájház, 2011- ben került felújításra. Baranya egyik legértékesebb gyűjteménye, melyet Bocz Árpád hosszúhetényi lakos több évtizeden keresztül tudatosan gyarapított. A néprajzi anyag a 19. század közepétől a 20. század első feléig ad képet a település népéletéről. Öt szobájából három hagyományos jellegű, tisztaszoba, füstös konyha, „vendégváró” konyha. A tisztaszobában a híres, színvilágában is, díszítésében is különleges hosszúhetényi népviselet is látható. A megújult épület két kiállítóterme a kenderfeldolgozást és a környékbeli fazekasságot reprezentálja. A terméket múzeumpedagógiai foglalkoztató sarkok egészítik ki, interaktív feladatlapokkal. A kocsiszínben számos szerszám és mezőgazdasági eszköz kapott helyet. Egyedülálló az első magyar mezőgazdasági gépgyár terméke a „Röck”-féle cséplőgép, mely ma is üzemképes. 2013-ban pályázati forrásból felújításra került az istálló, mely közösségi térré alakult. A Tájházban minden korosztály számára kézműves foglalkozásokat szervezünk. A tájház udvarán lévő kemence lehetőséget ad frissen sült lepény készítésére előzetes bejelentkezéssel. Népi játékok állnak a gyerekek rendelkezésére valamint népdalokat és táncokat is tanulhatnak az ide látogatók. A Magyarországi Tájházak Szövetségének "Év Tájháza" kitüntetését, 2014-ben a Hosszúhetényi Tájház nyerte.
Tel: 72/490-827 vagy 30/447-4237 email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
