Püspökszentlászló (horvátul Senasluv) falurész a Kelet-Mecsekben, a Zengő hegy északi oldalának szűk völgyében. Közigazgatásilag Hosszúhetény része. Szépen felújított tradícionális házait többnyire hétvégi háznak, vagy falusi turizmus céljaira használják. Gyönyörű természeti környezete és történelmi hangulata teszi népszerű kirándulóhellyé. A kis faluban 32 telek van, többnyire eredeti állapotban megőrzött parasztházakkal és rendezett udvarokkal. Püspökszentlászlón ma már újra több állandó lakó él.

Püspökszentlászló valóságos ékszerdoboz, amit természeti környezetének, évszázados múltjának, legendáinak s míves egyházi épületeinek köszönhet. A Keleti-Mecsek legmagasabb pontja, a Zengő és a Hármas-hegy között húzódó, sűrű erdőktől övezett, festői szépségű völgy elején fekszik az Árpád-korban alapított település. Hosszúheténytől északra egy kies völgyön áthaladva, és a Hetyey-forrás patakját keresztezve közelíthetjük meg az erdőben megbújó egyutcás apró falut, az arborétumot és az itt álló egyházi épületeket: a haranglábat, a templomot és a nyári püspöki kastélyt.

Neve

A hagyomány szerint Szent László király előszeretettel vadászgatott erre és egyszer egy vihar elől menekülve egy barlangban húzódott meg.

A Szent László legenda bővebben

Az Árpád-házi királyok és szentek emlékét számos település őrzi a történelmi Magyarországon, így Baranya megyében is. Olykor legendák és csodás történetek is kapcsolódnak ezekhez a településnevekhez, ezalól Püspökszentlászló sem kivétel. Az egyik legismertebb népi emlékezés szerint Szent László, a lovagkirály egy mecseki bölényvadászaton hatalmas viharba keveredett. A királynak és kíséretének az itt élő remeték nyújtottak menedéket egy sziklabarlangban. Szent László hálából egy kis kápolnát építtetett számukra, mely köré később kis falu települt. E legendának több változata is ismert, de ez világít rá legjobban a település szakrális jellegére, eredetére.

Püspökszentlászló a török időkben elnéptelenedett, a 18. század elején németek telepítették újra. Ma üdülőfalu, hétvégi házakkal, vendégházakkal. Gyönyörű természeti környezete és történelmi hangulata népszerű kirándulóhellyé tette.

A Zengő mondája

A Zengő tövében, a mai Püspökszentlászló helyén élt valamikor régen egy fiatal pásztor a feleségével és karonülő kisfiával. Amikor vasárnaponként megszólalt a kápolna harangja, az asszony már indult, kisfiát is vitte magával. Az ura ilyenkor is kihajtott a hegyoldalba, ott őrizte a nyáját, mert még nappal sem lehetett magukra hagyni a legelésző állatokat.

Egyszer úgy tavasz táján, amikor elolvadt a hó, közeledett a húsvét, s éppen virágvasárnapja volt, szokatlan dolog történt. A harang szavára nem az asszony jött a kisfiával a kápolnához, hanem a pásztor. Az asszony pedig kapaszkodott fel a hegy oldalán, ment a nyáj után, karján a kisfiával. A pásztor nem kérdezgette a feleségét, hogy miért akar mindenáron fölmenni a hegyre, és miért éppen virágvasárnap. Nem is mondta volna meg az senkinek, még az urának se, mert igen nagy dologra készült.

Egyszer talán már egy esztendeje, amikor az ura helyett ő vigyázott a nyájra, nagyon szomorkodott, hogy miért is kell nekik itt élni a vadonban, szegényen, távol az emberektől. Amint így töprengett magában, hirtelen mintha a föld mélyéből bukkant volna föl, megjelent előtte egy tündér, és így szólt:

Én vagyok a hegy szelleme. Ha gazdag akarsz lenni, figyelj a szavamra. Ez a hegy minden esztendőben egyszer, a virágvasárnapi mise alatt megnyílik. Megmutatja rengeteg kincsét, ha akkor fönn leszel a hegy tetején.

Mielőtt az asszony megszólalhatott volna, a hegy szelleme eltűnt éppen olyan hirtelen, mint amilyen váratlanul megjelent. Nem is tudta, hogy valóság volt-e a szokatlan látomás, vagy talán álmodott. Nem is szólt róla senkinek, csak várta, várta egyre türelmetlenebbül a virágvasárnapot.

Ez is elérkezett. Az asszony nem törődött se a birkákkal, se a pásztorsággal, semmivel, csak ment, futott karonülő gyermekével a meredek hegyoldalon, hogy időben feljusson a tetőre.

Alighogy felért, lenn a völgyben harmadszor szólalt meg a harang, kezdődött a vasárnapi mise, s ebben a percben a Zengő lassan megnyílt. A hasadékban arany, ezüst, ragyogó gyémánt, szikrázó drágakő csillogott. Az asszony csak ámult-bámult, és ment mindig beljebb, mindig mélyebbre. Letette gyermekét, és mohón kapkodott a kincsek után. Teleszedte kötényét, a kezében is kincsek voltak. Szaladt kifelé. Rohant, hogy a drágaságokat a hasadék szélén lerakja, és utána majd visszaszaladjon a gyermekért. De éppen hogy kiért a szakadékból, a völgyben véget ért a mise, a hegy ismét megmozdult és bezárult, s a kisfia eltűnt a szeme elől a hegy gyomrában.

Gazdag volt hát, mert a sok kincs ott hevert a lábainál, de elvesztette legnagyobb kincsét, egyetlen gyermekét. Haza sem ment, csak járt körös-körül a hegyen, kereste a nyílást, ahol bejuthatna a hegy belsejébe elveszett gyermekéért. Ruháját ronggyá tépte a tüske, foszlányai lobogtak a szélben. És egyre csak sírt, zokogott, sikoltozott, míg meg nem őrült teljesen. A fák pedig megsajnálták és vele sírtak, vele zengtek fájdalmában.

Szeles, viharos időben még ma gyakran hallani, ahogy a morajlik, zeng az egész hegy. Azt mondják, a pásztorasszony szelleme kísért ilyenkor.

Helyi szokások:

Bárányles

Mint már oly sok éve, idén is 'Bárányles'-re gyülekeznek húsvét vasárnap hajnalban a hosszúhetényi és környékbeli férfiak. Európa egyetlen, így a maga nemében páratlan, csak férfiak számára szóló zarándoklatának története a falubeliek szerint az első világháborúig nyúlik vissza. Akkor fogadta meg néhány környékbeli katona, hogy amennyiben épségben hazatérnek, minden húsvét vasárnap hajnalban felmennek a Zengőre, és a csúcs közelében lévő kereszt mellett imádkozva várják a napkeltét, és egyben Jézus feltámadását, vagyis az Úr bárányának eljövetelét. Innen származik a zarándoklat elnevezése is. A fogadalomból hagyomány lett, melyet azóta számos legenda sző át. A zarándokok több helyről szoktak indulni, kisebb csoportokban, lényeg, hogy a napkelte már a keresztnél érje őket. Az asszonyok és leányok sajnálják, hogy nem vehetnek részt ezen a rendezvényen. Így viszont lesz aki meleg reggelivel várja a fáradt zarándokokat reggel.