A püspökszentlászlói arborétum gazdag növénypolulációjának éke a bánáti bazsarózsa, amelynek legfontosabb európai élőhelye a Zengő gerince. Becslések szerint Magyarországon él a világon fellelhető állomány 90 százaléka.
A növény gyökere nyúlánk, szára felálló, el nem ágazó, akár 60-90 centimétert is elérheti a magassága. Levelei sötétzöldek, szórt állásúak, alul gyéren szőrösek. A virágok kettős virágtakaróval rendelkeznek, magányosak, nagyok, nem teltek. Termése tüszőcsokor, írja le a csodaszép növényt a Magyarország védett növényei kötet.
A meszes, tápanyagban gazdag, humuszos, laza erdőtalajokat részesíti előnyben. Molyhos- tölgyesekben, cseres- és gyertyános- kocsánytalan tölgyesekben, gyepekben, erdőszéleken él. Szereti a félárnyékot, de a teljes megvilágítást is tolerálja.
Magyarország területén először Kitaibel Pál figyelte meg Hosszúhetény és Pécsvárad között 1799-ben. Védelmét ritkasága, a magyarországi flórában játszott fejlődéstörténeti szerepe és növényföldrajzi jelentősége, végül veszélyeztetettsége indokolja. A különleges, Magyarországon 1982 óta fokozottan védett növényritkaság májusi - júniusi virágzása turistacsalogató látványosság.
